Németország fejedelmei 1273. október 1-jén Frankfurtban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert Habsburg Rudolfot választották német királlyá.
Rudolf saját hatalma megszilárdítása és családi hatalma megalapozása érdekében az osztrák hercegséget kívánta megszerezni. Az osztrák hercegséget 1156. szeptember 17-én I. Frigyes német-római császár adományozta a Babenberg-házból származó Jasomirgott Henriknek, a Babenberg-ház azonban 1246. június 15-én II. (Harcias) Frigyessel kihalt. Rudolf így az osztrák hercegséget olyan megürült birodalmi hűbérnek tekintette, amelyet visszakövetelhet és annak adományoz akinek akar. Az osztrák hercegséget azonban IV. Béla magyar király ellenében éppen Rudolf ellenfele, II. Ottokár szerezte meg 1260-ban, a kroissenbrunni csatában.
Mivel a cseh király nem fogadta el a királyválasztást, az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlésen Rudolf elérte, hogy felhatalmazást kapjon arra, hogy Ottokárt megfossza Csehországon és Morvaországon kívüli tartományaitól.
Egyik fél számára sem volt közömbös, hogy Magyarország melyik fél oldalára áll, mert az ország katonai ereje a belső problémák ellenére is jelentős volt. Lehetőség nyílott tehát Magyarországnak II. Ottokárral szembeni 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A hatalomban egymást váltogató két főúri párt azonban külpolitikai irányultság szempontjából sem volt egységes. A Csákok el akarták fogadni Ottokár 1275. október 6-án tett békeajánlatát, a Kőszegiek és Gutkeled Joachim a Habsburg szövetségben látta az érdekeinek megfelelő politikát. Azt, hogy a magyarok végül a németek oldalára álltak a konfliktusban, az döntötte el, hogy Rudolf 1276 őszén bekövetkezett támadásakor éppen a Kőszegi-párt volt hatalmon. A magyar sereg Gutkeled Joachim és az akkor tizennégy éves magyar király vezetésével Bécs felé vonult, hogy Rudolf hadaival egyesüljön, de csak Sopronig jutott, mikor Ottokár meghátrált és hűséget esküdött Rudolfnak. A november 21-én létrejött békében Ottokár kötelezte magát az elfoglalt magyar területek visszaadására is, de a soproni részeken kívül ez nem valósult meg. Ezért 1278 nyarára az ellentétek ismét kiéleződtek és 1278. augusztus 26-án a dürnkruti (morvamezei) csatában Rudolf és IV. László csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira. A csatában Ottokár is életét vesztette.
Így jutottak a Habsburgok, a mai Észak-Svájc vidékéről származó közepes birtokú grófok a hatalmuk mindenkori bástyájaként szolgáló jelentős tartományhoz, az osztrák hercegséghez.
Rudolf szokatlanul idős korban, ötvennégy évesen került a német trónra, ennek ellenére rendkívüli tetterővel és energiával uralkodott. Uralkodása alatt helyreállította a király tekintélyét, a birodalom belső békéjét és egyúttal megalapozta a Habsburgok családi hatalmát is. Mikor közeledni érezte a halált, Speyerbe lovagolt és ott halt meg. Az ottani székesegyházban temették el. A királyi hatalom öröklődését saját családján belül már nem tudta elérni, halála után a választófejedelmek Nassaui Adolfot választották királlyá. A Habsburgok csak – ismét magyar fegyverek segítségével – 1298-ban kerültek vissza a német trónra.
(Forrás: Wikipédia)
