Az Árpád-ház a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett dinasztia. A 972-1301. közötti időszakot az uralkodóházról Árpád-kornak nevezzük.
A ma Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók azonban soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak. Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk névadó ősének. Árpád kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos szimbolikus jelentősége volt. Mindössze egy Árpád nevű herceget ismerünk (II. Géza fiát) és Álmos nevű herceg is csak kettő volt (I. Géza és Vak Béla fia) közülük is a második csaknem biztosan nem Álmos fejedelem utáni tiszteletből kapta nevét. Kézai Simon krónikájában a dinasztiát, mint Turul nemzetséget nevezte meg (de genere Turul). Azonban máshol nem lelhető fel ez az elnevezés, így valószínűleg a krónikaíró az uralkodó és a nemesség közötti viszony megváltozását, új értelmezését kívánta ezzel alátámasztani. Az uralkodóház középkori megnevezése jellemzően a szent királyok nemzetsége volt.
Az Árpád-ház elnevezés újkori történetírásunk terméke. A magyar történelemkutatók a 18. század közepén közepén ismerkedtek meg két a korra vonatkozó forrással, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása (első ismertetője Kéri Borgia Ferenc) és Anonymus A magyarok története című művével (Bél Mátyás). Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első fejedelme, Anonymus szerint Álmos. A kor jelentős kutatója, Pray György Konstantin császár állítását tartotta elfogadhatónak. 1770-ben Pálma Károly Ferenc Pray Györgyre támaszkodva alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmakat. Az elnevezésből máig tartó gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Álmost tekintette időben első fejedelemnek, de az Árpád-ház elnevezést használta, mert – az ő megfogalmazásában – „Árpádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint az apáé, Álmosé”.
(Forrás: Wikipédia)
